A mindenszentek és halottak napja (november elseje és másodika) a halottakra való emlékezés ünnepe. A mindenszentek ünnepe az utána következő halottak napja miatt a halottak vigíliája, melyet az egész világon megünnepelnek. Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat, melyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A gyertya fénye az örök világosságot és a lelkek halhatatlanságát jelképezi. Sokan úgy tartják, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, így a családi lakomán nekik is terítenek és minden helyiségben fényt gyújtanak, hogy eligazodjanak a házban.

Az ünnep már az ókori Rómában is létezett feralia néven. A katolikus egyházban először 998-ban ünnepelték. Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezése volt, hogy a mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is. Az ünnep a 11. században terjedt el széles körben a clunyi bencések hatására, a 14. században vált hivatalossá.

Az ünnepet azért látták szükségesnek, mert a katolikus gondolkodás szerint a kisebb bűnökért a lélek a purgatóriumban bűnhődik és üdvözülését meggyorsíthatja ha az élők könyörögnek érte. Ekklesziológiailag a küzdő egyház (ecclesia militans) megemlékezése a tisztítótűzben időző lelkekre, a szenvedő egyházra (ecclesia patiens).